77.rész

Tamii^^  2011.08.19. 11:06

-Kérlek vigyétek fel és foglaljátok le Jazzyt meg Jacsont,amíg mi elő vesszük az ajándékokat.-mondta apa,mikor már mindennel készen voltunk.Olyan jó volt újra együtt látni a családom,de talán még jobb volt Hannaht köztük látni.Együtt díszitettük a fát,kóstoltuk a lányok főztjeit.Annyira jó volt.Hosszú idők óta most éreztem először,hogy igen van családom ami össze tart,nem szakadt két felé.Bár tudom ez nem igaz.A családom igen is ketté szakadt.Eleinte nehéz volt,de aztán már hozzá szoktam.Amióta pedig Hannaht ismerem úgy érzem nekem ő a családom.Persze anyáékat még mindig ugyan úgy szeretem.De Hannah az aki csak velem foglalkozik.Nincs másik "barátja,, mondjuk az be baszna.Lehet,hogy ez most önzőn hangzik,de jó tudni hogy Hannah csak engem szeret úgy ahogy én őt.:Tiszta szerelemből.

-Oké.-Meg fogtam Jacsont Hannah pedig Jazzy-t kisérte fel.Be mentünka szobába,majd le ültünk az ágyra.

-Pipiilnem kell.-nyafogott Jazzy.

-Cicám el intézed?Azért én mégse...

-Persze.-vette elő angyali mosolyát,majd egy puha puszit nyomot az arcomra.Ott álltam és néztem,ahogy az én kis hercegnőm be megy életem szerelmével a mosdóba. Annyira édesek együtt.Le ültem az ágyra,be kapcsoltam a tv-t és mivel tudom,hogy Jacson még a baba csatornákat nézi kerestem neki egyett.Ahogy feküdtem a kis öccsém mellet,azon gondolkoztam vajon mért ilyen szörnyű az élet?Már mint,nagyon boldog vagyok.Van családom,karierem és ami a legfontosabb egy gyönyörű szerető nőt tudhatok magaménak.De még is.Tudom,most nem ezen kéne,hogy járjon az agyam,de Hannah annyira gondoskodó természet.És akkor pont neki nem lehet gyermeke? Most ismét eszembe jutott az a bizonyos nap,mikor ott voltunk Mr.Bertinnél.-"Van egy jó és egy rossz hírem.Őn nem terhes,de soha nem is lesz,,.-Még mindig fülembe csengnek szavai.Az a fájdalom amit akkor éreztem,szerintem soha nem fog teljesen el múlni.

-Készen vagyok.-lépett ki Jazzy.Mosolyogtam rajta,majd ő is be feküdt mellém,ahogy Hannah is.Egyik oldalamon Jazzy,a másikon Jacson,és az öccsém mellet Hannah. Tökéletes.

-Én is melleted akkarok lenni.-húzta fel duzzogva az orrát édesem.

-Várj.-nevettem,majd az ölembe vettem Jacsont,így a két csajszi mellém kerülhetett de Jac is velem volt.

-Csak vicceltem.-mosolygott felém.-Miattam nem kell kényelmetlenkedned.

-Na most már feküdj le.-mosolyogtam,majd egy rövidke kis csókot leheltem ajkaira.

-Mért puszilgatjátok egymást folyton?.-vágott egy fintorgó arcot Jazzy.

-Hát mert nagyon szeretem a bátyádat.-picit el mosolyodott,majd oda húzta magához Jazzyt.

-Én is szeretem.De még se puszilnám meg a száját.-ismét egy fintorgó arcot vágot.-Undiiii.-na itt el kapott egy röhögő görcs.

-Kösz.Ilyen undorító vagyok?.-csináltam úgy mintha durciznék.

-Nem te.Ha nem amit csináltok.-ekkor apa szólt fel.Jazzy,mintha el is feljtette volna a dolgokat nagy örömmel szaladt apa felé.

-Lassan!.-szóltam rá,mert tudom milyen kis szelebúrdi.

Hannah szemszöge.:

-Na még most sem árulod el mit kapok?.-Kezdtem el kicsit rosszkislányosan Jus nyakát csókolgatni.

-A-a...Majd lent meg tudod.-kacsintott felém,majd fel húzott az ágyról.

-Gonosz.-ütöttem egy kicsitt vállon.

-Áuuu ez fájt.-tudtam,hogy csak meg játsza,ezért csak nevettem.-Ezt most vissza kapod.-ördögi pillantásait vette felém,majd egyre csak közeledett,végül a még csukva lévő ajtónak nyomott.-Mond,hogy szeretsz,és nem bántalak.-vigyorgott gonoszul.

-Ne fenyegetőzz nagy fiú.-mosolyogtam ajkaiba.

-Hát jó,te akartad.-hírtelen fel kapott,majd az ágyhoz cipelt.Polómat egyre feljebb húzta,majd puha csókjaival hintettbe.És egyszer csak.-hát persze.-nevetésbe törtem ki. El kezdte a hasamat fújni,majd össze vissza csikizett.

-Ju...Jus...Justin...-nevetem.-hagyd abba.-vágtam oldalba,de ő csak nevetett.Ekkor ajtó nyitódást hallottam.

-Micsináltok?.-hallottam Erin(Jus apukájának a felesége) hangját.

-Meg kínzom.-vigyorgott Justin,majd le "mászott,, rólam.

-Agyon csikizett.-vetettem egy haragszom pillantástfelé,majd el indultam kifelé.

-És agyon is fog.-hallottam egy kuncogást,majd Biebs rohant ki a szobából,amint fel eszméltem én is rohanni kezdtem csak éppen apájék felé.-Ne fuss úgy is el kaplak.- persze csak nevettünk rajta.

-Justin haggy békén.-lihegtem,mert már ki voltam fulladva.De ő csak nem maradt.Egyre csak köledett.Mikor oda ért hozzám azt hittem ennyi,most úgy meg fog kínozni,de nem e helyett csak kezeit a  derekamra rakta.

-Este befejezzük.-kacsintott felém,mire én csak meg forgattam szemeimet,majd vissza mentem a többiekhez.Ajándékozás!Végre*-*