52.rész

Tamii^^  2011.06.01. 16:00

Mikor már vagy 4 órája bojongtunk Párizs utcáin és meg néztünk már elég sok mindent,bele érteve azt ami engem a legjobban izgatott...az Eiffel tornyot,úgy döntöttünk,ideje vissza menni a szállodába.Ahogy vissza értünk azonnal a szoba felé vettük az irányt.Amint be értünk,Jus azonnal a falnak nyomott.,majd vadul el kezdte a nyakam csókolgatni.Újra és újra el fogtak a vágyak.Vad csók csatába kezdtünk.Biebs mohón el kezdte le tépni rólam a mellényt,hallottam a gomb pattanását.

-Idióta.-nevettem.

-Nem...csak kanos.-nevetett ő is.Éreztem,ahogy a pólómtól is meg szabadít,majd el kezdte a felsőtestemet csókolgatni.

-Justin..áljle..tegnap egész nap a tied voltam.-kuncogtam.Habár az igazat meg valva nekem sincs ellenemre,de nem lehet minden nap.Vagy még is?

-Nem akarod?.-kérdezte Biebs,miközben a homlokunkat egymának támasztotta,majd az alsó számat harapdálta.Ez a száj harapdálás nagyon be jött.Teljesen be indított.

-akarom.-nyögtem ki végül.

-Akkor meg?.-mosolygot.

-Csináld.-utasítottam,mert már teljesen tűzben égtem a vágyaktól.Jus meg fogot a combom alatt,majd az ágyhoz cipelt,és be csukta a háló ajtaját.

-Mennyire akarod?.-húzta az agyam.

-Nagyon.-sziszegtem fogaim alat.Ekkor Biebs az ágyra tepert.Hosszú forró csókjával kényeztetett.Egyetlen egy röpke pillanatra váltunk el,hogy le tudjam róla venni a pólóját. A nadrágommal is úgyan az történt,mint a mellényemmel.Szinte le tépte rólam.Már csak nevettem rajta.Majd mikor már vagy minden ruha darabtól meg szabadultunk,Jus,egyre lejebb csókolgatott.Csókjaival be hintette,a melleimtől kezdve egészen a combom minden részéig,azt a bizonyos pontot azonban ki hagyta. Leg szivesebben ordítottam volna,hogy csináld már.Ekkor Jus óvatosan végig símított,azon a részen is,majd ott meg állt.Örödgien nézett rám.Oldalra fordult,fejét a vállamba temette,majd éreztem az apró,forró csókokat.Kezével pedig oda lent kényeztetett.Akaratom ellenére nyögések hagyták el a számat.Mikor már úgy éreztem ennél jobban nem lehet fokozni,akkor mászot be lábaim közé,és hatolt belém.Elsőnek lassú mozdulatokat végzett.Majd ahogy a percek teltel úgy egyre jobban el engedte magát,és ez tetszett.Az a legkülönösebb ebben az egészben,hogy közben sem feledkezünk meg egymásról,már mint,néha néha csókban forrunk össze,vagy az apró kis simogatások. Nem hiszem,hogy más valakivel ilyen jól menne ez az egész.

 

Pár órával később.:

Justin szemszöge.

Hihetetlen,hogy be indultunk ismét.Igaz,most nem volt egész napos,habár ha rajtam múlt volna...Hát nem szabadul tőlem.Mivel Hannah és Emily el mentek vásárólni,így át jöttek a srácok.A nappaliban ülve beszélgettünk,mikor be jött Caitlin.Én egyedül ültem az egyik kanapén.Rya,és Chaz a másikon,Christian pedig a fotelben,így Caitlin mellém tudod le ülni.

-Szisztok.-köszönt mosolyogva.

-Cső.-mondtam,egy erőltetett mosolyal,majd hátrébb húzodtam lábaimat fel rakva a kanapéra.

-Hééé szuper sztár nem fekszünk a kanapén.-nevetett Ryan.

-És te mit csinálsz?.-kérdeztem fel húzottszemöldökkel.

-Az lényegtelen.-ekkor anya lépet be.

-Anya!.-mosolyogva mentem,és adtam anyának egy puszit.

-Szia kicsim.-mondta,majd a fiúk felé vetette a tekintetét.-Srácok,jöttök nekem segíteni?Pakolni kéne.

-Persze.-mondták,majd mentek is.

-Anya és én?.-kérdeztem,nem óhajtok kettesben maradni Caitlinnel.

-Te maradj.Pihenj,mert holnap már próbálnod kell.-hát Hannah már segített pihenni.futott át az agyamon.De anyának nem ezt mondtam,csak egy oké.-val válaszoltam,.majd le ültem vissza.Már vagy 15 perce figyeltem szótlanul Caitlin minden mozdulatát,nem akarom,hogy rám másszon.Szóval semmi rossz mozdulat.

-És amúgy Hannah?.-kérdezte.

-Vásárolni.-válaszoltam egyszerüen.

-Érdekes.-jegyezte meg,majd közeledet.

-Miért?.-néztem értetlenül.De Caitlin nem válaszolt,csak hátra lököt a kanapén,majd a derekamra ült.-Caitlin.-szóltam rá.

-Tessék?.-kérdezte szinte dorombolva,majd a nyakamat kezte csókolgatni.El akartam lökni,de nincs erőm hozzá.Caitlin volt az első igazi kapcsolatom,és mikor el hagyott az sokk ként ért.Soha nem hittem volna,hogy egyszer kibékülünk,és most itt van rá az esély.De nem lehet.Hannah a mindenem.Nélküle el vesznék. Caitlin,egyre feljebb csókolgatott,majd el ért az ajkamig.Szinte minden porcikám várta,hogy csókoljon már meg,de mikor meg tette,rá jöttem,hogy ez nem jó.De már késő volt.Észre se vettem,de Emily és Hannah már bent álltak.hírtelen el löktem Caitlint.

-Hannah meg tudom magyarázni.-mondtam,majd felé vettem az irányt,de Emily be állt elém.

-Na mi van szupersztár kell egy monokli?.-kérdezte.És igaza volt.Meg érdemelném.Caitlin,pedig csak nevetett.-Te meg fogdbe ribanc.Olyat kapsz mingyárt...

-Ne Em.Nem érnek ennyit.-fogta vissza Hannah barátnőjét.Majd rám nézett.-Csak annyit kérek.Vedd meg nekem a jegyet haza kérlek.És utánna örökre el tünük.Minta nem is lett volna Hannah.-hanga fájdalmas és  halk volt.Mit tettem?