33.rész

Tami^^  2011.04.21. 08:14

-Csak gyere.-suttogta Jus a fülembe.

-Hannah,kérlek,csak egy szóra.-nem néztem rá a nőre,csak mentem tovább.De hiába.- Terhes vagy?Justin az apa?Mióta tudjátok?Ezért tüntetek el?.-Éreztem ahogy szívemet teljesen szét tépi a fájdalom.Újra hulltak könnyeim.Justin csak szorította a kezem,majd meg állt.

-Haggyanak már minket békén.Nem igaz,hogy maguknak mindíg az ember életére kell törni.Nem nem terhes.Most boldogok?.-fel pillantottam.Justin arcán a dühöt és a fájdalmat egyaránt meg lehetett találni.Az ő arcán is csillogtak a könnyek.Be száltunk az autóba.Se én se Biebs nem szóltunk,csak át ölteltük egymást..Mikor be mentünk a házba anyájék vártak,de én csak mentem fel a szobába.A fürő ajtaját magamra zártam.Le ültem a ajtó elé és csak ekkor tudatusult bennem igazán a dolog.Szívem majd meg szakadt.Nagyon zokogtam.Tudtam,hogy nem maradhatok Justinal.Hisz nem törhetem össze az ő álmait is.Tudom,hogy mennyire szereti a gyerekeket.Nem foszthatom meg a gyerekek élményétől.Erre soha nem lennék képes.Talán ez fájt a leg inkább.A tudat,hogy el kell hagynom.

-Hannah kicsim.-Justin volt az.-engedj be kérlek.

-Nem lehet.-szóltam ki.

-Kicsim én csak segíteni akarok.Hidd el nekem ugyan ugy fáj mint neked.-hangja fájdalmas és szív szagató volt.

-Hát ez az.Nem tehetm tönkre a te életedet is.Erre nem lennék képes.

 

Justin szemszöge.:

Nem értettem,hogy Hannah miért mondja ezeket.Remélem nem gondol semmi butaságra,mert ha itt akarna hagyni....Azt nem élném túl.Nélküle senki vagyok.Nem szóltam semmit,csak le ültem az ajtó elé.El merültem gondolataimban.Az első találkozás.A sok-sok együtt töltött emlék.És most?most itt ülök és tudom,hogy nem segíthetek rajta. Annyira rossz ez a tehetetlenség.

-Sajnálom.-Hannah volt az fel álltam.

-Nem te tehetsz róla.-Szemei kisírtak és fájdalom teliek voltak.Nem tudtam mit mondhatnék.-Never let you go!Tudod.-suttogtam halkan,majd kezét a szívemre tettem.-Szeretlek és ez nem változtat rajta.-Tényleg komolyan gondoltam.

- El megyek.Nem teszem tönkre a te életedet is.-Nem nézett rám.Ahogy ezekt a szavakat mondta,olyan volt mintha szíven ütöttek volna.Egy erős fájdalmat éreztem,ami lassan marcangol szét odabent.

-Nem teheted ezt velem.-mondtam már sírva.Ekkor Hannah rám pillantott.Kezét az arcomra tette,majd végíg símítota.Lábujj hegyre emelkedet,majd szája az enyémet kereste .Csókja más volt.Ugy adtam ezt a csókot neki,mintha az utolsó lenne,hisz nem tudtam,hogy tényleg el akar e menni.Éreztem,hogy ez a csók most a kötödést és a mély szerelmet mutatja.

-Szeretlek.Nem hagyhatsz itt abba bele halok.-mondtam halkan el haló hangon,ahogy el engedett.

-Nem hagylak.-mondta,majd az ágy felé húzott.Egy más felé fordultunk,majd át öleltük egymást és így ahogy voltunk ruhástól aludtunk el.Érzem,hogy a mi szerelmünk más. Ez egy életre szóló dolog.Soha nem tudnám el engedni.

 

Reggel.Hannah szemszöge.:

Mikor reggel felkeltem Justin még alud.Tudtam,hogy mennem kell.Ahogy rá pillantottam,egyszerűen a szívem szakadt meg,hisz annyi mindenen mentünk át,együtt.Fel áltam és nagy nehezen a böröndöm felé vettem az irányt.Nem akartam sokáig időzni,így meg fogtam azt az egy böröndöt amit a nyaralásra is vittem.Nem öltöztem át,hisz tudtam,hogy bármelyik pillanatban fel kelhet.Már az ajtóban álltam,mikor még utoljára hátra pillantottam.

-Szeretlek.-suttogtam halkan a levegőbe.Éreztem,ahogy el önt a határtalan fájadlom.Ismét sírtam.Vettem egy mély lélegzetett,majd le mentem a konyhába.Oda lent a többiek már javában reggeliztek.Mindenki értetlenül nézett rám.

-Szerintem tudjátok mi történt tegnap.-kezdtem el mondani valómat.-És mivel ugy érzem,hogy Biebs meg érdemli,hogy apa lehessen,nem maradok itt.-Pattie arca egyszerre volt megértő,de fájdalmas is.

-Hannah meg értem az érzésedet,de egyedül csak nehezebb lesz.-mondtamajd át ölelt.

-Sajnálom Pattie de ezt már el döntöttem.-a szívem szakadt meg ahogy ezekt mondtam,de tudtam hogy ez lesz a helyes.-Justinak és nektek se mondom meg,hogy hova megyek.Anya,veletek fogok beszélni és találkozunk majd,de nem mondom meg,hogy hol lakok igazából.-anya arca nyugodt volt.Tudtam,hogy tegnap ő már ki sírta magát és meg érti a döntésem.Ezzel el indultam ki felé a házból.Abbol a házból amihez annyi,de annyi emlék fűz.Az első igazi veszekedés,kibékülés.Az első együtt lét.De tudtam,hogy itt kell hagynom.Örökre.