3.rész

Tami^^  2011.03.28. 13:59

-Mi lenne ha át jönnél hozzám?.-kérdeszte Jus és most ő pirult el egy kicsit.

-Őőőő hát át mehetek.-kicsit furcsának éreztem a dolgot de hát mért is ne?

-A szüleim nem sokára el utaznak már mint 4 kor indulnak.És gondoltam előtte be mutatlak nekik.

-Mi??Na nem arról szó sem lehet.Mi van ha nem kedvelnek?.-nagyon meg ilyedtem ez egy nagy dolog és én nem is tudom..

-Jaj ne legyél már hülye légyszives.Gyere ülj be.-mondta Jus majd ki nyitotta nekem az ajtót.

-Köszi.-mosolyogtamrá.

-Ez csak természetes.- nevetet majd egy puszit nyomot a számra.Olyan finom íze van a szájának.:PAztán ő is és én is beültünk.Nagyon aranyos mikor vezet.

-Hogy-hogy nincs soföröd?.-kérdeztem.érdekelt a dolog.

-Hát van.De azért randira inkább nem viszem magammal.Már mint érted milyen romatikus csak te és én meg a soför...-ezen jót nevettünk.Egész úton beszélgettünk és éreztem hogy egyre jobban zakatol a szívem ahogy közeledtünk Justinékhoz.

-Meg érkeztünk.-monda majd mosolyogva rám nézet.-nem kell félned.Anyám egy kicsit régimódi.De biztos vagyok benne hogy imádni fog.Apám meg egy elég vicces alak neki nehéz nem tetszeni.-ezen el nevettem magam.

-Hát jó mennyünk be.-kicsit még most is féltem de próbáltam nem mutatni.Mikor be léptünk egy nagyon kedves arc fogadot minket Patti-volt az Jus mamája.

-Szia anyu.-köszönt Justin majd egy puszit nyomot az anyukája arcára.

-Szia kicsim.Ő a barátnőd?.-kédezte nagyon kellemes és meg nyugtató mosolyal.

-Hát igen.-Láttam Jus-on hogy zavarba jött.-Anya be mutatom Hannah-t.Hannah  ő az anyukám Pattie.

-Csokólom.-köszöntem elég félénk és halk hangon.

-Jaj ne!.-mondta Patti nevetve.-tegez nyugottan,egyébként szia gyere bejebb..-Majd Justin apukája jött le az emeletről.

-Sziasztok!.-köszönt oda mosolygós vidám arcal.

-Szia apa.-köszönt Justin.-Apa bemutatom Hannah-t a barátnőmet.

-Szia...örülök hogy meg ismertelek...

-Csokolom.-Nem igazán tudtam mit köszönjek.

-Tegez nyugottan.-mosolygot Jeremy.

-Gyertek enni.-szólt Pattie.De nem volt semmi étvágyam remélem Jus szól hogy mi most ettünk.Egy falat nem menne le a torkomon.

-Köszi anyu de mi ép a Hari's-ből jövünk.-mondta roszfiús kis mosolyal Jus.-De persze a csirkémhez senki nem nyúl.-nevetett Jus és hogy még nagyobb nyomatékot agyon mondani valójának fenyegető modon fel emelte az úját.Ezen mindanyian jót nevettünk.-Na mostmár hogy a csirkémet meg védtem mi lenne ha fel mennénk a szobámba?.-nézet rám Justin.

-Benne vagyok.-mondtam,majd Justin meg fogta a kezem és elindultunk a lépcsőnfelfelé. Mikor fel értünk a szobájába nem hittem a szememnek.Nem az a tipikus fiú szoba hogy alig bírsz be jönni a kupitól.Sőt gyönyörű,szép,rendezet szoba.A barna árnyalataival van az egész körül véve.-Szép szoba.-mondta mosolyogva.

-Nekem azért valami jobban tetszik.-mondta majd közel húzott magához és meg csókolt.Testemet ismét át járt a melegség.Jus a nagyakamhoz hajolt és apró forró csókokal kényesztetet.majd rám nézet és az ágyra húzott és fölém kerekedet.Ismét csókoloztunk.Olyan furcsa de még is jól eső érzés volt ahogy Jus simogatott,én fel húztam a lábam és végig símította a combomat erre ismét át járt a melegség.Majd Jus meg próbálta ki gombolni a mellény féleségemet,sekerült is neki.Szép óvatosan csókolgatta a melkasom,közben a pólomat szerette volna le venniról...de itt éreztem hogy valami nem jó.

-Ne!Kérlek ne!-síkítottam fel.

-Mi a baja?Istenem valami fájt?.-kérdezte Justin elég aggódó hangon.

-Nem én csak....sajnálom mennem kel.-és éreztem ahogy a könnyeim végig gördülnek az arcomon.

-Kérlek ne meny.Nagyon sajnálom csak egyszerüen...nem tudtam uralkodni magamon.

-Nem nem veled van a baj.-de ekkor már nagyon sírtam.

-Mért sírsz?Ez túl gyors neked?-látam az arcán hogy télleg érdekli hogy mi bánt és hogy benne meg bízhatok.

-Nem veled van a baj csak....-hosszú szünet következet legalább is én óráknak éreztem.-Inkább felejcsük el.-nem akkartam el mondani hisz ez nagyon fájdalmas emlék és talán jobb nem emlékezni a múltra.

-Figyelj meg értem ha fáj valami...de nekem el mondhatod és ezt te si tudod.-Meg fogta a kezemet és együtt érző arcal nézett rám.

-Tudod az ami velem történt azt nem ajánlom senkinek.Mára már sikerült valamilyen szinten túl lennem rajta...de úgy látszik nem egészen.

-Valaki megerőszakolt?.-azt hiszem érti amit mondok.

-9 éves koromban történt.-a könnyeim egyre csak potyogtak.-Anyával vásárolni voltunk mikor el raboltak és...-már nagyon sírtam Justin válára hajtottam a fejem.-Olyanokra kényszerítettek amiről azelött még csak fogalmam se volt.Fogdostak és az egyik azt is akkarta ketten le fogtak és ....-egy kicsit meg áltam meg törölgettem a szemem.De hiába.-a harmadik meg próbálta.De hál istennek a rendőrség időben jött.De ez mély sebet hagyott bennem....-Justin magához húzott.Próbált meg nyugtatni.

-Semmi baj szerelmem....Semmi baj...Itt vagyok....Figyelj.-az arcomat fel emelte az övéhez.-Nagyon szeretlek..és én nem is tudom...nem tudok rajta váltosztatni...de sajnálom.És igérem midíg melleted leszek...és amíg nem vagy készen addig nem próbálkozok..sajnálom.-és láttam hogy ő is könnyezik.Télleg ilyen szerencsész vagyok?Nem elég hogy ennyire jó srácot tuhatok magaménak...még meg is ért..kevés ilyen van...Nem mondtam semmit de Justin látta rajtam mit mondanék.Ezt a drámai hangulatott Pattie hangja törte meg.

-Gyertek le!.

-Megyünk anya.-Majd Justin meg fogta a kezem és el kezdtünk le sétálni a lépcsőn.

-Ti sírtatok?.-kérdezte Pattie elég meg leő arcal.

-Igen.-felelte Justin egyszerüen.Jó volt hogy nem akkarta el titkolni nem mentegetőzött egyszerüen annyit mondot igen.

-És meg tudhatom miért?.-látszott Pattie-n hogy télleg aggódik és érdekli a dolog.

-Ez egy régi és fájdalmas dolog.-mondta Biebs elég szmorúan.-de nem tudnuk rajta váltosztatni annyit tehetünk hogy tovább lépünk és meg próbálunk boldogok lenni.

-Hát elég homályosan beszélsz de azt hiszem értem.Hannah-val történt valami régen gondolom elég régen,te pedig most tudtad meg és mind kettőtöknek fáj.De annyit elmondok Hannah,te már a család része vagy.Ha akkarod nyugottan el mondhatod szivesen meg hallgatlak és ha tudok segítek...de ha nem,azt is meg értem.-Istenem milyen megértőek.Pedig semmi okuk nincsrá...Jus is simán el küldhetett volna a francba...de nem...és ezt köszönöm nagyon köszönöm.Ekkor Jeremy lépetbe.

-Gyertek indulnunk kell.-ki kisértük őket.Majd mikor el mentek el indultam befelé és le ültem a lépcsőre.Justin le gugolt elém.

-Mi a baj kicsim?.-kérdeszte és közben az arcomat simogatta és mélyen a szemembe nézet.

-Semmi csak olyan zürös vagyok.-nevettem.

-Nem vagy az.Mindenkivel történnek olyan dolgok amikre nem büszke pedig nem is ő tehet róla...Attól mert veled ez történt attól még nem vagy semmivel sem kevesebb mint akár melyik lány..Sőt én felnézek rád,hogy ilyen megrázó dolgok után még képes vagy bele menni egy kapcsolatba és hogy ennyire erős nő vagy.-ezen el mosolyodtam.-Télleg mi lenne ha ma itt aludnál?.-kérdezte aranyos kis kutya szemekkel.

-Inkább te aludj nálam.-mondtam mosolyogva

-okés!.-Justin fel ment az emeletre össze szedet pár cucot és már indultunk is.