1.rész.

Tami^^  2011.03.28. 13:42

-Nézd már Hannah!!!-síkított fel.

-Mi a baj???-elégé meg ilyedtem.

-Semmi,de ide figyelj!látod azt a srácot??-az arcán fel vedesztem egy kis ördögi mosolyt.

-Igen látom.De nem ismerem.Te tudod ki ő???-Habár bisztos hogy ez egy hülye kéréds volt valószínüleg most látta először.

-Nem,nem ismerem.De nagyon ismerős...Na mind egy.A lényeg hogy oda mész és flörtölsz vel.Világos???;)

-Ha ennyire tetszik akkor mért nem mész te oda???-Mért akar engem mindíg össze hozni valakivel?Nekem most jó egyedül.

-Egy.:Te lassan már 1-2 éve szingli vagy.Kettő.:Nekem kezd valami ki alakulni Naten-el...És ezt tudod.

-Jó tudom.De akkor is.

-Meny már oda!!!!-Sikított velem Emily.

-Jó-jó-Aztán lasan el kezdtem sétálni.

 

-Szia!-köszöntem mosolyogva a srácnak.A srácon egy fekete cső nadrág egy piros póló és egy fehér melegítő fölső volt.A kapuszni a fejére volt húzva...és nem igazán nézet fel.Olyan volt mint aki félt valamitől.Vagy mintha bújkált volna.

-szia!-köszönt egy hangúan...na tessék már megint...-.-"

-Nem látalak még.Először jársz erre???-Enél bénábat kise találhattam volna...

-Igen először de tetszik.Remélem máskor is eljutok majd ide.-Na végre egy kicsit normálisabb.

-Igen.Ez egy remek hely.Már mint csak körülkel nézni.Igazi falusi hangulat.De én nagyon szeretem..Te mere felé laksz??

-Hát erre nehéz válaszolni.-És mintha ere ismét el szomorodot volna.

-Hmm értem.Vagy is nem.De meg értem hogy nem akkarsz róla beszélni.

-Nem.Nem arról van szó hogy a szüleim bünözök lenének vagy valami ilyemi...csak hát...-egy kis szünetet tartot mintha gondolkodna hogy mit is mondjon.Majd rám nézet,és ekkor már mindent értetem.-Na jó mit akarsz??-kérdeszte

-Semmit.-válaszoltam egyszerüen.

-Figyelj tudom hogy fel ismertél.Látom rajtad.És azt is látom hogy mostmár el várod hogy Justin Bieber legyek.Justin...és nem önmagam.-az arcán fájdalmat láttam.

-Nem én...mikor ide jöttem még nem tudtam...Nem nagyon láttam az arcod.Csak azt látam hogy írtó helyes vagy.És...nem is tudom most sem érdekel nagyon hogy ki is vagy.Vagy is érted.Nem a hírnév érdekel.És nem vagyk újság író.Csak egy egyszerü szingli lány.-mosolyogtam

-Hát ezt örömmel hallom-mondta mosolyogva.-Tudod...tetszel nekem.-éresztem hogy el pirulok.-Na ne szégyenlősködj.:)De a neved még nem tudom szépségem....-kacsintot rám

-Hannah Gilbert

-Hmmm szép név...-össze mosolyogtunk.-A tiéd is-nevettem

Aztán észre vettem egy csapat lányt.

-Szerintem téged keresnek.-kicsit el szomorodtam.Valószínüleg most mennie kell.

-Jaj ne!!!Segíts.Kérlek!-Nem tudtam hogyan segíthetnék de talán a pajta.

-Gyere!.-mondtam és éresztem ahogy Justin a kezét a kezembe fonja és együt szaladtunk.Mikor  be értünk a pajtába egy kicsit cinkos mosolyal néztem Justinra.-Le rásztuk őket!

-Igen le!-mosolygot majd közelebb lépet hozzám.Át karolta a derekam.-Engedj be a világodba!.-Nagyon el pirultam.Erre most mit mondjak???De nem is kellet semmit se mondanom.Justin le hajol és meg csókolt.Olyan volt mint ha egy puha forró párna érne az ajkaimhoz.Az egész testem bele borzongot,ilyet még nem éreztem.Mikor el engedet többet akartam.És hevesen vissza csókoltam..minden egyes másodpercel többet és többet akartam.Majd Justin el engedet és el mosolyodot.

-Ne ilyen hevesen vadmacska.:D-Erre én is el nevettem magam.De az öröm nem tartott sokáig. Egy csapat lány verte a pajta ajtót.-Mi lenne ha meg adnád a számod?-kérdezte.

-Oké.-elővettem a telefonom és le diktáltam Justinak.-De én nem tudodm a tied.-estem kétségbe.Nem akartam el engedni.

-Ne agódj hívlak és majd el mented a számom.-Majd egy puszit nyomot a számra és a hátsó ajtón ki surrant.Még csak most ment el de már is hiányzik.Istenem mi lesz így velem??Még jó hogy nyári szünet van.Mellette nem sok esély lenne a suliba koncentrálni.Ki sétáltam és egy csapat lányal találtam szembe magam.

-Hol van Justin??-Kérdezték szinte ordítva és teljes felháborodásal.

-Justin???Jaja ne vicceljetek már.Mitt keresne erre felé egy hatalmas sztár???-Próbáltam úgy teni mint ha nem is érteném mit akarnak.Pedig nagyon értettem.A rózsaszín felhőket nehéz volt el hesegetni.De meg kellet próbálni.

-De mi láttuk...

-Nem de hogy.-legyintettem majd el indultam Emilyhez

 

 

-Na mi volt??.-kérdezte kiváncsian

-Hát meg csókolt,de ami érdekesebb nem hiszed el hogy ő kicsoda.-de éreztem hogy már is zavarban vagyok.

-Na ki vele!-mosolygot

-Justin BIeber.-Nagyon el pirultam.Valsózinűleg úgy nézek ki mint egy éret nagy alma.

-Ez most komoly????-Emily nagyon meg lepődött.

-Igen...De én nem is tudom...Nem egy beképzelt alak mint azt várnád.Sőt nagyon is kedves.Jó az elején nem akkart rám nézni ne hogy fel ismerjem...de aztán olyan volt mintha egy másik világba kerültem volna...Egy csoda szép mese világba.-majd ki csatantam a boldogságtól.

-Szerelmes vagy!-Nevetett Emily.

-Nem!.-nevettem

-De!!!

-Na jó egy kicsit...

-Egy kicist nagyon.-vicelődött Emily