73.rész

Tamii^^  2011.08.09. 17:51

Ahogy be léptem persze azonnal szét ugrottak.A meglepődöttségtől egyátalán nem tudtam mit is mondhatnék.A hugom még csak 13...az-az lassan 14 éves. Semmi keresni valója egy fiú alatt.

-Mit képzeltek ti?Hányévesek is vagytok?.-kérdeztem,mikor beléptem,majd le ültem a székben az íróasztaltól el fordítva azt.

-Hannah...én...-kezdte el Nessa.-Mi csak...Jaj Hannah neked ezt meg kéne értened.Szeretem Ivant és szerintem ez tök természetes.-Miközben magyarászkodott el kezdett vissza öltözni.

-Nem.Nem értem meg.A hugom vagy.-szemeim szinte szikrákat szórtak.

-Na jó Hannah.Nem ismerlek,de ahogy hallom te sem vagy egy szent kislány,nehogy már a hugoddal vitatkozz azért amit te már el követtél kilenc évesen.

-Ivan ezt ne.-kapott a szája el Nessa.De ekkor már éreztem a fájdalmat és a meg bántotságott ott legbelül.

-Igen?Szerinted én önszántamból csináltam akkor azt amit csináltam...nem is másképpen fogalmazok,amit csináltak velem?Szerinted élveztem? Tudod ebből látszik,hogy agyilag teljesen éretlen vagy még.Engem majdnem megerőszakoltak a fenébe is.-már majdnem orditoztam.Hogy lehet képes valaki ilyennel vádolni? Éreztem hogy a könnyeim csak úgy peregnek végig az arcomon,már égett a szemem.Ekkor kinyílt az ajtó és ott állt mindenki anyájék Patti,Jeremy de a legfőbb hogy ott állt legelől Ő.

-Mi a baj kicsim?Kiáltozást hallottunk.-Biebs le gugolt hozzám,majd el türte a szememből a kósza hajszálakat amit meg látta a könnyeimet éreztem,hogy az arckifejezése meg változott.-Mi a francot csináltatok?.-fordult Iván és Nessa felé.Egyikőjük se válaszolt.

-Azt kérdezte mi a francot csináltatok?.-apa elég erőteljes hangon avatkozott a dologba.-Vannessa Destiny Gilbert.Most azonnal el mondod mi volt,vagy karácsony előtt jönnek a szigorok.

-Hagyd csak apa.-Szipogva nagy nehezen fel álltam.-Neki úgy is fontosabb az,hogy a barátjával legyen minthogy meg védje a testvérét.Gratulálok.-A sírástól zúgú fejjel óvatosan lépkedtem ki a szobából.Fel mentem a lépcsőn,eközben Biebs a lépcső alján állt és csak figyelt némán.Be mentem a szobába,le ültem az ablakba.Csak potyogtak a könnyeim.Hogy lehet valaki ilyenre képes?Ahogy itt ültem újra és újra levetült előttem az a bizonyos éjszaka.Még csak kilenc éves voltam,de ez akkora sebet hagyott bennem,hogy mindenre ami ott történt emlékszek.Ahogy lefogtak..ahogy...ahogy oda nyúlkáltak.És ahogy próbáltam ki szabadúlni a kezükből.Csak sírtam és sírtam pont mint most.Annyira féltem.Azt hittem túl sem élem.Még kislány voltam,fel sem fogtam igazán mi történik velem.

-Hoztam egy kis tejet és sütit.-lépet be az ajtón Justin kezében egy tálcával.

-Nem vagyok éhes.-tagadón ráztam a fejem.

-Gondoltam,de kellet egy ürügy hogy be jöjjek.-mosolygott felém.

-Tudod mikor kicsi voltam.Mikor.-ismét zokogásba törtem ki.-mikor az a dolog történt akkor is napokig ültem így az ablakban.Napokig csak sírtam és sírtam és újra és újra le vetült előttem az ami ott történt.Soha senki nem lesz képes kitörölni ezeket a fájdalmas napokat,amiket én egyedül a magányomban töltöttem.Emlékszek Nessa mindig be jött hozzám.Mindig hívott játszani de nem beszéltem senkivel.Aztán egyik nap,be jött,de nem játszani hívott...

-Ha nem azért jöttem,hogy el mondjam mennyire szeretem és hogy hiányzik nekem.-folytatta egy ismerős hang a hátunk mögül.

-Menny ki.-nézett felé megvetően Biebs.-Nem hallod?Menny ki.Fájdalmat okoztál a nővérednek egy pasi miatt.

-Ne ,Justin neked nem kell bele avatkoznod.Nem szeretném ha miattam össze vesznétek.

-De ez a dolgom.Szeretlek és ezt már az elején mondtam.:Nem tudom semmissé tenni a dolgot,nem tudom el felejtetni veled...de nekem is ugyan úgy fáj.-Ekkor Nessa egyre közelebb jött,majd felém állt és át ölelt.Nagyon meg lepett a dolog.

-Sajnálom.-Nessa és én is zokogtunk.-Sajnálom.Nem lett volna szabad hagynom hogy olyanokat mondjon rólad.

-Semmi baj.Szerelmes vagy..

-Csak voltam.Nekem nem kell egy olyan szemét alak akinek mint kiderül csak arra kellettem volna.Ugy hogy hálával tartozom neked,hogy be nyitottál.-mosolygott felém az én drága hugom.

-Ugyan semmi ség.-én is el mosolyodtam.-Amúgymeg.Meg sem érdemelt téged.

-Úgy gondolod?

-Igen úgy,de most meggyünk aludni.Hosszú éjszaka áll mögöttünk.-El köszöntem Nessától,majd Justinnal ágyba bújtunk.Nem történt semmi olyan,egyszerűen csak feküdtünk egymás karjaiban.