69.rész

Tamii^^  2011.07.30. 20:22

Napokkal később.:

A napok csak úgy telnek,de az orvos szerint még nem mehetek sehova.Bent szeretnének tartani hogy lássák teljesen rendbe vagyok-e.Justin minden nap jönn be hozzám. Mindig hoz virágot,és valami édességet.Sokat beszélgetünk.De álltalában a hírekről,az időjárásról vagy egyéb unalmas témáról.Kettőnkről soha nem merek kérdezni.Pár emlék kép már kezd vissza jönni,de csak apró kis foltok,foltok amiket nem tudok hova teni,vagy mihez kötni.Ma viszont el határoztam,szeretnék tőle kérdezgetni dolgokat. Hátha el mondja.Magamtól nagyon sok mindenre úgysem kapok választ.Éppen a fürdőből jöttem ki,mikor Jus lépet be.Nagyon meg lepődött ahogy rám pillantott.

-Szia.Milyen szép vagy.Örülök,hogy át öltöztél,nem szabad el hagyni magad.-arcára szelid mosoly ült ki.

-Szia.Köszi,igen az orvos is mondta,hogy ez csak jót tesz.-én is vissza mosolyogtam.

-Meg ölelhetlek?.-nagyon váratlanul ért a kérdés azonnal el is pirultam,de azért rá bolintottam.Jus lágyan és óvatosan ölelt meg,majd mikor fel pillantottam,forró leheletét éreztem,ajkaink szinte össze értek.Mi ez az érzés?Annyira erős vágyat érzek arra hogy meg csó...és ekkor puha ajkait éreztem az enyémen.Úgy látszik nem csak én vágyok rá,ha nem ő is rám.Kezeimet át fontam a nyakán és csak élveztem tűzes és forró csókját.Mikor el engedett nagyon zavarban voltam.-Sajnálom...én csak...nem lett volna szabad tudom,de annyira hiányzol.-halkan suttogta a fülembe.

-Nem...nem baj.-zavaromban csak szagatottan voltam képes beszélni így is nehezen.Le ültem az ágyra Justin pedig velem szembe.Egy ideig csak néztük egymást,de ágyátalán nem éreztem kínos csendet,csak a kiváncsiság bújkált bennem.

-Ezt amúgy neked hoztam.Még régebben kaptad tőlem,de mikor be hoztak le vettek rólad mindent és minden értékedet nekem adták oda.-egy hosszúkás selyem dobozt húzott elő a zsebéből,oda nyújtotta én pedig némán ki vettem a kezéből.Ahogy meg érintettem,azonnal el fogtak az emlékek,de most is csak apró kis foltok.Csak ültem és néztem a selyem dobozkát,és egyre több és több emlék jutott eszembe,majd össze álltak egy történetté.-Na mi az?

-Már emlékszem.-még mindig a dobozt figyeltem.-szüli napomra kaptam.Ez egy karkötő,amibe J&H van bele vésve,az az Justin&Hannah.Amióta meg kaptam mindig rajtam van.Vagy is volt.-Justin el csodálkozva bámult,majd mosolyogva bolintott,de én nem mosolyogtam.Apró könnyeket éreztem.

-Mi a baj?.-Jus nagyon meg lepetnek tűnt.

-Semmi,csak most hogy ez eszembe jutott...rá jöttem,hogy valószínűleg rengetek szép emléket felejtettem el.Justin én emlékezni akarok.-szipogva pillantottam fel Jusra.- be kapcsoltam a tv-t és te voltál benne.És én?Én el csodálkozva figyeltem hogy kerülsz oda,miket mondanakrólad.Még azt is el felejtettem,hogy híress vagy,persze az interjú után kéntelen voltam rá emlékezni.Milyen az olyan ember aki csak úgy el felejti a kedvesét?Meg mondom milyen...szörnyű...szörnyű ember vagyok.-már zokogtam,Justin le ült mellém,majd át ölelt.

-Nem vagy szörnyű.Sőt.Te vagy az egyik legkedvesebb legtisztaszívűbb ember akit valaha ismertem.És az,hogy nem emlékszel nem a te hibád.Vagy direkt töröltél ki?.-nevette el magát.

-Hülye.De hogy is.-már én is mosolyogtam a könnyeimen át.Aztán eszembe jutott valami.-Justin,én voltam valaha terhes?.-ahogy ezt kérdeztem Jus arca zavarodottá vált.És fájdalommal telivé.Igen a fájdalom minden egyes kis szikráját észre lehetett venni.

-Igen.

-Akkor nekem van egy gyerekem?Ilyen fiatalon?.-nagyon meg lepődtem és meg is ijedtem.

-Nincs.Úgy volt,hogy terhes vagy...de ki derült,hogy nem lehetnek gyerekeid.-már emlékszek.a fájdalom amit akkor éreztem most újra elő jött,talán a szívemet is épp úgy tépte szét mint akkor.Némán bolintottam,majd egy keserű mosolyt erőltettem arcomra.

-Talán már túl sok mindenre emlékszem.Az ilyet jobb el felejteni.

-Nem tudod.Akár hogy is próbálod nem fogod tudni ki törölni az életedből.Hisz ez is a része.Egy fájdalmas része,de sajnos a része.-ahogy hallgattam Justin szavait rá jöttem igaza van.

-Ez igaza.-óvatosan meg töröltem a szemem,majd Justin felé fordultam.-sétálni szeretnék.

-Sétálni?.-nagyon meg lepődött.

-Igen,ez olyan meg lepő?Hééé én három napig csak feküdtem...sőt több.-Édesen fel nevetett.

-Ez igaz.De az orvosok biztos nem helyeselnék.

-Szard már le az orvosokat.-Justin csak meg forgatta szemeit,majd kézen fogott és el indultunk a korház udvara felé.Oda kint egy csodálatos kert tárult szemünk elé.A kertben szökőkút és kis halastó is volt.Ez inkább valami parknak mondható mint kertnek,de valami csodálatos.Jusal kicsit sétáltunk,majd éreztem hogy nem bírják a lábaim így le ültünk egy padra.A régi dolgokról beszélgettünk,azokról amikre emlékeztem.Ahogy hallgattam Justin történeteit egyre több és több mindenr ugrott be,majd  rá jöttem semmit sem felejtettem el,egyszerűen egy kis szekrénybe dugtam,és el felejtettem elő venni.