66.rész

Tamii^^  2011.07.30. 20:13

Másnap.Hannah szemszöge.:

-Mamáék el mentek.Mi a terv mára?.-kérdeztem Biebset mikor be jöttem.Ő válasz helyett egyre csak közeledett.

-Tudod mit karok.-suttogta ajkaimba.Nagyon jól tudom.És én is akarom.Veszettül akarom.Biebs el kezte a nyakamat csókolgatni.Én pedig bele túrtam a hajába.Mikor kicsit el engedett le vettem róla a pólot.Most én támadtam meg ajkait.Ő pedig az ingemmel babrált.Sokáig próbálkozott ki kapcsolni,de nem sikerült neki.Aztán hallottam,ahogy a gombok pattanak.Bele kuncogtam csókunkba.

-Folytassuk oda fent.-el indultam fel felé,Biebs pedig követett.Nevetve szaladtunk fel.Mikor Jus be csukta az ajtót magammal rántottam az ágyra és csak csókoltam.Biebs egyre lejebb mászott.Majd végül meg szabadított a nadrágomtól,és az ővétől is sikeresen meg szabadult.Már egy szál fehér nemüben feküdtünk egymás karjában.Kezeimet át fontam Jus nyakán.Hosszú és szenvedélyes csók csatába kezdtünk.A meltartó pántomat óvatosan le csúsztatta rólam hátra nyúlt kikapcsolta a meltartóm,ami a földön végezte,majd az egész felső testemet csókolgatt.Egyre lejebb vándorolt,óvatosan és lágyan meg szabadított a falatnyi kis francia bugyimtól is.Mind két combom belső felét csókolgatta,de azt  pontott ki hagyta.Annyira vágytam rá,így hevesen meg szabadítottam a vörös boxer-étől.Mosolyogva el kezdte a nyakamat csókolgatni,majd lábaim közé férközött.Tudtam mi fog következni.Lágyan belém hatolt,én pedig enyhén felsikítottam.Imádom,hogy mindig figyel arra,hogy nekem is jó legyen ne csak neki.Ez most nem az a finom szertkezés volt.Vadul szeretkeztünk,hisz ki voltunk éhezve egymásra.De még is olyan óvatos és lágy volt.Minden porcikám azt a bizonyos érzést kívánj.És ismét együtt értük el.Percekig csak ziháltunk.Biebs óvatosan le mászott rólam,majd mellém feküdt.Szemei csak úgy csillogtak.A lemenő nap fénye be világította a szobát.

-Csodálatos vagy.-kezte el az arcomat simogatni.

-Te is.Túl jó vagy hozzám.

-Nem édesem.Meg érdemeljük egymást.Mert mielőtt meg ismertelek az életem tele volt csalodottsággal.De te.Te valami olyat hoztál az életembe amit csak köszönni tudok. És tudom,hogy te miken mentél keresztül.Azt hiszem mind ketten meg érdemeljük azt hogy szeressenek.-szavai igazán meg leptek.De igaza van.Hosszú percekig néztük azt ami a világon a legtöbbet jelenti számunkra,egymást. 

-Le megyek össze szedem a ruhákat.-nevettem.Fel kaptam egy meltartót és egy bugyit majd le mentem össze szedni a ruha darabokat.

 

Pár órával később.:

Mikor mama haza jött észre vette rajtunk,hogy fel tünően sokat mosolygonk egymásra.Igaz nekem nem tünt fel,de ő meg jegyezte.Talán tényleg van benne valami.Nem tudom.Kint ültünk mind hárman a teraszon.Mama a szokásos kérdésekkel bombázott minket.Justinnal mindre mosolyogva válaszoltunk.

-Le feküdtetek már?.-kérdezte mama teljesen váratlanul,magyarul.Jus nem értett semmit belőle.

-Igen.-bólíntottam,én is magyarul beszéltem.Mama arca igazán nyugodt maradt.

-És védekeztetek?.

-Nem kell.-ráztam a fejem.Mama most igazán ideges lett.-Nem kell.-mára könnyeim folytak.-Ugyan is nem lehet gyerekem.Akár mit csinálunk nem lehet.-Justin kezét a combomra helyezte.Nem is ért semmit,de még is.Még is érzi,hogy fájdalmas pontra tapintottak.

-Sajnálom.-hangjában tényleg a sajnálkozás lakozott.De valahogy nem érzem azt,hogy én bárki sajnálatára szorulnék.

-Ne sajnált.És most ha meg engeditek.-már angolul beszéltem.Fogtam magam és fel álltam.Egyenesen az istálló felé vettem az irányt.Jus követett.

-Mit akarsz tenni?.-nézett rám.

-Egyedül akarok lenni.Lovagolok egyet.-rántottam vállat.

-De hova mész?Mikor jösz?Elég késő van már.Nem sokára sötétedik.-Tudom,hogy Justin tényleg aggódik értem,de semmi kedvem most itt maradni.

-Sajnálom.-ezzel fogtam magam és el vágtattam.Tudom,hogy Biebs most nagyon ideges lesz.De nem akarok itthon maradni.Most nem.

Justin szemszöge.:

Rettentően ideges lettem.Tudom,hogy Hannah nem tud most tiszta fejjel gondolkozni.Nem lenne szabad csak úgy el mennie.

-Mi a francot mondtál neki?.-Szegeszte a kérdést Jerry édes annyának.Ahogy hallom ő is épp annyira ideges mint én.

-Olyat amit nem kellet volna.-rázta kifejezéstelen arcal a fejét Anna,majd fájdalló pillantással unokája után nézett.

Később.:

-Na jó.Már órák óta el ment.Nincs ötletetek hova mehetett?.-kérdeztem a többieket.

-Hát talán....talán a kis patkhoz ment.Mikor kicsi volt sokat járt oda,ha valami bántotta.

-Rendben.Vezess oda.-Kenny,Jerry és én be ültünk a fekete Range Roverbe.Kenny nem hagyta,hogy vezessek,ami jó ötlet hisz amilyen ideges és türelmetlen vagyok ki tudja mit csinálnék.Az út kocsival is fél óra volt.A két srác elöl ült én pedig hátul.Csak bámultam ki az ablakon.Az eső is el kezdett esni,teljesen be borult.Éreztem,ahogy szemeim könnyekkel telnek meg.Csak add istenem,hogy ne legyen semmi baja.