Le fürödtünk és le feküdtünk aludni.
-Jó éjt Justin.-mosolyogtam Biebsre.
-Nem akarok aludni.-Egyre közeledett,majd rám feküt úgy hogy közbe támszkodott.Be férközött a lábaimközé.
-Justin.-Nem válaszolt,csak el kezdett csókolgatni.Hosszan csókolóztunk,közben a kezei be járták az egész testem.Végig simította a combom,úgy hogy a bugyim félig le csúszott.Ekkor kezei vissza felé jöttek.Óvatosan el kezte le húzni a meltartó pántom.A meltartóm szépen a földre hullott.Eközben a kezemmel az egész hátát simogattam,mert tudom hogy élvezi.-Justin.-ziháltam,mikor kicsit el engedte az ajkaimat.Persze én is be indultam,de mamájék lent alszanak.Nem lehet.
-Tudom mire gondolsz.-mosolygott.-Abba is hagyom.Csak tegyék ki a házból a lábukat.-kacsintott rám.
-Aludjunk.-nevettem.
-Rendben.-le kapcsolta a villanyt,majd át ölelt.Szépen álomba zuhantunk.

Párórával később.Justin szemszöge.:

-Hol van Hannah?.-kérdeztem Annát.
-Édesem.Hannah meg halt.De ezt te is tudod.Te ölted meg azokkal az átkozott rajongókkal.-Mi?Ez hülyeség.Az előbb még mellettem feküdt.
-Nem!Hannah él.Nem halt meg.-szívemet a mély fájdalom tépte darabokra.Nem az nem lehet.-Hannah!Hannah!-csak ez a szó jött ki a számon
-Justin.Justin kelj fel.Könyörgöm.-fel pillantottam Hannah szemeiből a könnyek potyogtak.-Élek,csak kelj már fel.
-Élesz!.-szorosan magamhoz húztam.
-Tudod,hogy meg ilyesztettél?Azt hallgatom,hogy fél órája csak a nevemet mondogatod.Meg hogy meg haltam.
-Sajnálom.Csak egy rossz álom volt.-egy mosolyt erőltettem az arcomra,majd le töröltem Hannah könnyeit.-Most pedig feküdjünk vissza kedvesem.
-Rendben.-Hannah szorosan mellém bújt,majd álomba merült.Ahogy én is.

Reggel.:
Másnap hamar fel keltem.Hannah még aludt.Le mentem a konyhába éskészítettem pár szendvicset és öntöttem barack és narancs levet.Mindet be raktam egy kosárba.Fel mentem az emeletre,be Hannah szobájába.Hannah is fent volt már,sőt fel is öltözött.
-Ohhh jó reggelt.-ölelte át a nyakamat Hannah,majd egy csókot nyomot a számra.Csókja annyira tűzes volt.
-Neked is.Ezt mért kaptam?.-én is át öleltem a derekát.-tán nem csak rá jöttél a tervemre?.-kérdeztem gyanakvó arcot vágva.
-Nem.Mi a terved?.-mosolygott Hannah,majd lágyan le vetette magát az ágyra.Én is mellé feküdtem.
-Gyönyörű vagy.
-Ez a terved?.-nevetett édesem.Nekem is nevetnem kellet.
-Nem.-ráztam a fejem.-El megyünk piknikezni,ide a tóhoz.Láttam,hogy a mamádéké és gondoltam jó móka lenne.
-Rendben.-Fel öltöztem én is,majd le mentünk a tóhoz.Anna mosolyogva figyelt minket,majd be ment.Kenny és Jerry a távolban szereltek valamit.Jól el vannak.
-Hogy meg találták a közös hangot.-mosolyogva mutattam a két srácra.
-Igen.-Hannah el kezdet ki pakolni.-mit hoztál?.-mosolygot rám.
-Szendvicseket,barack és narancs levet.
-Az finom.Úgye szalámis?.-kérdezte ördögi vigyorral Hannah.
-Persze,hisz csak azt tudom profin meg csinálni.
-Pontosan.És ezért nem repülsz.-ismét nevettünk.Szinte az egész napot kint töltöttük a tón.Még bele is merészkedtünk.Igazán kellemes volt.Együtt ebédeltünk a többiekkel és mindenki el mondta hogy az nap mit is csinált.Anna a barátnőjéhez ment.Jerry és Kenny a régi motorral ügyködnek.Mi pedig?Mi pedig szerelmesebbek vagyunk mint valaha.