59.rész

Tamii^^  2011.06.25. 13:48

Tök nyugodtan sétáltunk be a szálodába.De ez hiba volt,úgyan is oda bent rengetek lány várt ránk.Illetve Justin és Mileyt.Eléggé meg lepet.

-Most mi lesz?.-kérdeztem Biebset.

-Nyugi.Van tollunk kapnak pár autógrammot és el is mennek.-Ezzel ő és Miley elő kaptak egy tolat és szorgalmasan el kezdték alá írni a papírokat,fényképeket csináltak. Sőt volt egy csaj akinek Jus még egy puszit is adot.Kicsit féltékeny letem,de tudtam hogy ez nem olyan.Kezdtem meg unni,hogy várjak rájuk,így fel mentem a szobába. Elő kaptam a laptopom és fel mentem twitterre.Sok barátom írt.Ezeken gyorsan végig futottam.De...Várjunk csak mi ez? "Hogy tehetted ezt?El veszed tőlünk Biebset.amióta veled van,alig foglakozik velünk.Új haja van..és felnőtt.Akár hova nézek azt látom,hogy veled van.Mért?Annyira szép nem vagy...Mit szeret benned aranyom?Mert tudtommal, te is Belieber voltál.De akkor mért pont te?Fenyegeted?Vagy mi?Tuti hogy nem szereted.De remélem nem sokára meg döglesz.Vagy ha nem majd segítünk;)),, Nem ilyen nincs.Azért mert szeretem?Hátt ekkora árral fizetek azért mert szeretem...és mert szeretnek?Szememben a könnyek csillogtak.Utálom ezt az egészet.Nem tettem nekik semmi rosszat de még is.Lábaimat fel húztam,és az ágyon gubbasztva sírtam.Talán nem is kéne együtt lennem Justinnal.Talán lehet,hogy igazuk van.De tudom,hogy szeretem. és ezt senki nem vonhatja kétségbe.Mikor sikerült kicsit le nyugodnom,az ölembe vettem a laptopom és twiitteltem "Kedves Beliebereek!Nem tudom mi rosszat csináltam elenetek.Nem hiszem el,hogy ennyire utáltok.Mi az,hogy remélitek nem sokára meg döglök?Vagy ha nem segítetek.Most komolyan.Ezzel csak saját magatokat járatjátok le Justin előtt.Mert igen,ő is olvassa ezeket.És ti lehet,hogy nem tudjátok de nagyon SZERET titeket.Mindig a rajongóinak az érdeke az első.Akármikor meg kérdezik azt mondja hogy neki vannak a legjobb rajongó.Ha ti nem vagytok ő sincs.Lehet,hogy ti utáltok de én csak köszönöm nektek,hogy ennyire szeretitek Biebset.Mert így én is meg ismerhettem.Köszönöm.,, Alig be fejeztem a mondani valómat Justin lépet be.

-Húúú hihetetlen.-mosolyogva le ült a kanapéra.

-Aha.

-Mi a baj?.-nézet végig rajtam érdeklődve.

-Semmi. Semmi csak...-újra zokogásba törtem ki.- Justin megint meg fenyegettek.

-Mi?Ki a franc?.-a hangjában az aggódalom és az idegesség lakozott.

-Egy Belieber.-ahogy be fejeztem a mondatot,teljesen el sápadt.

-Sajnálom.-hangja halk és szomorú volt.

Justin szemszöge.:

Ez nem mehet így tovább.Most már nekem kell lépnem.Tudom.Nem kell...muszály.Ennyi.

-Min jár az agyad?

-Semmin.-ráztam a fejem.-De...Add ide a laptopot.-nyujtotam a kezem..Hannah kicsit tétovázva de odata.Át léptem az én twitteremre.Fel mentem Hannah adatlapjár és meg láttam.Az üzenet.Ahogy el kezdtem olvasni egyre jobban azt éreztem hogy a méreg és a csalódotság furcsa keveréke legbelülről lassan szaggat szét.Azt az emebert bántják aki olyan sokat jelent nekem.Akiért bármit bármikor meg tennék.Felmetem a "kedves,, rajongó oldalára "Nem tudom mi rosszat ártottam neked.Főképpen azt hogy Hannah mit ártott.Egyszerűen csak szeret.Ennyi.És ezt inkább meg kéne neki köszönnötök és nem így viselkedni.Én köszönöm nektek,hogy idáig el jutattatok,mert a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna,hogy valaha ilyet elérhetek.De sikerült nektek köszönhetően.De ettől függetlenül nem várhatjátok el,hogy örök életemben egyedül maradjak. És ha igazi rajongó lennél meg értenéd,hogy én is csak boldog akarok lenni.Élvezni akarom annak a társaságát,aki szeret és akit viszont szerethetek.Igen SZERETEM..és akkor mi van?Meg fogsz ölni?Vagy őt? Gondolkozz el ezen.Mert nekem nagyon fáj.,, Ennyi hozzá füzni valóm volt a dologhoz semmi több.Haggyanak minket békén.Aki csak fenyegetőzni tud az nem rajongó.Ennyi.Hannah eközbe szótlanul ült.nem is tudta miről van szó.

-Szeretlek.-suttogta halkan.

-Én is cica..én is.-közelebb ültem mellé,át karoltam a derekát,majd az ajkait kerestem.Hamarosan meg is találtm és azonnl le csaptam rájuk.-Veszetül szeretlek.-mosolyogtam mikor végre el váltunk.-Sőt...tudom fokozni..

-Igazán?.-nevetett kedvesem.

-Érted bármikor.Nos...annyira szeretlek,hogy bármit bármikor meg tennék érted...akár meg is halnék.-viccelődni akartam...de ilyen helyzetben nem tudok.

-Én is édesem..én is.És ez nagyon jól eset.