46.rész

Tamii^^  2011.05.11. 15:34

Mikor apa ki ment,egyszerűen kavarodtak bennem az érzések.Nem tudtam,most sírjak vagy nevessek.Eszembe jutott sok-sok emlék még régről,mikor még kicsi voltam.Szinte látom,ahogy nevetve a hokozóba építünk hokvárat,majd le romboljuk.Milyen jó volt apával a viszonyom.DE most minden más lett.Elhidegültem mindenkitől.Talán túl sok időt töltöttem Jus-al?Hát végül is az egész nyarat vele tőltöttem.De nem tehetk mást,hisz meg örülnék,ha csak mondjuk 1 napig nem látnám.Már az elején el rontottuk,hogy sülve-főve együtt voltunk.Nem lett volna szabad ennyire el hanyagolnom a barátaimat és a családom.Jus,csak egy fiú,aki át utazik az életemben,de a család és az igaz barátok egy életre szólnak.Mi?Nem! Ő több, mint egy fiú, és ez több, mint szerelem.Pontosan!Justin eközben a falnak támazkodva figyelte ahogy gondolkozom.

-Min gondolkodsz?-kérdezte,majd egyre közelebb jött felém.

-Sok mindenen.-válaszoltam egyszerüen,majd tétováztam,vajon meg kérdezzem?.-Justin,szerinted jó ez így?.-néztem rá kérdően.-Már mint szinte az életünk minden percét együtt töltjük.Talán...-kezdtem bele de abba is hagytam,mivel Jus egyre közelebb hajolt.

-Hagyd ezt aba!.-parancsolt rám.-Szeretjük egymást és ez teljesen normális,hogy szinte minden percet együtt akarunk tőlteni.És az hogy ilyen jó fej szüleink van,hogy ezt elérhetővé teszik,azt meg kell köszönnünk.-mondta,szinte az ajkaimba.Én el rántottam a fejem,majd a vállára fektettem,ő pedig át karolta a derekam.Szótlan percek következtek.Majd Biebs törte meg a csendet.

-Már vagy 15 perce ülünk egymás mellet szótlanul.-nevettet fel.

-Tudod,néha jó csak csöndben ülni egymás mellett és halgatni a másik lélegzet vételét.Tudni,hogy itt van.-szemeimmel az ővét kerestem.Szemei még mindíg meg babonáznak,éreztem,ahogy a kezei egyre feljeb csúsznak,majd bele túrt a hajamba,és ajkait az enyémre helyezte.Egy forró és szenvedélyes csókot váltottunk.

-Gyere feküdjünk le.-mondta mosolyogva.

-Renben -ezzel be feküdtem az én helyemre,majd éreztem,ahogy Jus hátulról át ölelt.

-Jó éjt kicsim.Álmodj velem.-mondta,majd egy rossz fiús mosoly kiséretében le kapcsolta a villanyt.

-Neked is,te meg velem..

-Na az akkor egy perverz álom lesz!.-nevettet fel.Tipikus Justin.Neki mindenről ez jut az eszébe?Nem válaszoltam,csak meg forgattam szemeim.De,hogy minek azt nem tudom,hisz úgy se látja.

 

Már vagy fél óra is el telhetett,mikor Jus szólalt meg.

-Fent vagy még?.-kérdezte.

-Hát tudod..-kezdtem el,de abba is hagytam,mert éreztem ahogy a takaró alá nyúl,majd szorosan meg fogja a derekam és maga felé fordít.-Justin.-tört ki belőlem nevetve.

-Mondani szeretnék valamit.-ahogy a hold fénye be világított láttam gyönyörű szemeit,ami talán mot valahogy  jobban csillogot mint valaha.Szemeit le húnyta én is ugyan így tettem.Színte érezem forró leheletét,de nem szóltam,csak vártam,hogy mondja.-Ezt amit mondok.-Kezdet bele.-soha ne feled el.Bármit is tegyek,vagy mondjak gondolj erre: Nálam jobban soha senki nem fog szeretni ezen a földön.Ha pedig azt mondom nem szeretlek,az csak egy kegyes hazugság lesz.Kérlek soha ne hagyd,hogy hülyeséget csináljak.Vigyáz rám...kérlek.-Ajkai szinte surolták az enyémet.Tényleg ennyire szeretne?Hírtelen fel ültem,majd Jus is követett.

-Justin.Nagyon közsönöm,nekem,még soha senki nem mondot ilyen szépet.És igérem vigyázok rád.Mert szeretlek.-Ahogy ezekt mondtam az arcomon éreztem Biebs bársonyos és puha kezét.Finoman végig simította az arcom,ezzel hátra türve a hajam.Ajkaink lassan össze értek.Csókja szinte égette a számat,de pont ez kellet nekem.Egyszerűen meg örülök a csókjáért.

-Hééé csók király.-mondtam mikr már el engedet.- a királynő aludni szeretene.-kacsintottam rá,majd hátra döltem az ágyon.Biebs mosolyogott egyet,majd ő is követett.

-Most már tényleg aludjunk.-nevetet fel.

-Te nem hagysz aludni!-jegyeztem meg nevetve.

-Hát ha gondolod.-ezzel arrébb húzodott tőlem a francia ágy legtávolabbi sarkába.

-Héé hova mentél?.-kérdeztem,mikor már közelebb húzodtam hozzá,majd fejemet a melkasára fektettem.

-Csak kiváncsi voltam a reakciódra.

-Hát ilyet többet ne csinálj.-parancsoltam rá.

-Értettem főnök asszony!.-nevettet fel.

-Ezt már szeretem katon!.-nevettem én is.