45.rész

Tamii^^  2011.05.10. 07:28

Már kilenc óra is el múlt,mikor Nessától el köszöntem és mentem az én szerelmemhez.Szinte fel se fogtam úgy el ment a nyár.Már agusztus 24.-ike van.És...és holnap este indulunk.Ahogy be értem észre vettem,hogy Biebs már alszik.Próbáltam halkan oda tipegni hozzá.Sikerült is.Le ültem mellé,és csak figyeltem azt a gyönyörű arc vonásait.Istenem milyen szép szempilái vannak.És a száj...Szinte kénszert érzek,hogy azonnal le csapjak rá..

-Köszönöm Biebs.Köszönöm ezt a csodálatos nyarat köszönök mindent!.-suttogtam halkan,tudtam,hogy ő nem halja,de jó volt el suttogni mit is gondolok most.

-Nincs mit szerelmem.-mondta Jus majd át ölelt.Én teljesn le fagytam.

-Hééé nem úgy volt,hogy te alszól?.-kérdeztem meg lepödve.

-Ki mondta,hogy alszok?.-nézet rám rossz fiúsan.-Az alvás helyett vannak sokkal jobb ötleteim.-mondta,majd el kezdte a nyakamat csókolgatni.Istenem de hiányzott már!Olyan régen csokólta meg a nyakam.

-Tipikus Justin.-forgattam meg szemeim és meg próbáltam magamtól eltol,de sikertelenül.-Na Jus maradj már!.-nevettem fel.

-De miért?.-nézet rám boci szemeivel

-Mi vel este van,fáradt vagyok ja és arról nem is beszélek,hogy anyád így is pikkel rám amiért meg rontotalak.-csiptem oldalba.

-Hééé ki is az idősebb?.-nézett rám fel húzott szemöldökkel,majd válaszolt helyettem.-Hát én!.-húzta ki magát büszkén.-És mivel én vagyok az idősem maximum én ronthatlak meg téged.

-Mi tagadás ebben van valami.-kuncogtam fel.-Jus odadod az egyik polód?.-kérdeztem Justól,de éreztem,hogy el pirultam.Jus csak a szekrény felé mutatott.

-Amelyiket ki veszed az a tied is maradhat.Már mint aludj abba mindíg.Olyan sexin állnak neked a polóim.-kacsintott egyet rám.Én csak meg rántottam a vállam,majd ki vettem egy fekee polót.

-El fordulnál?.-kérdeztem.

-Nem.-vágta rá nevetve.

-Justin...-kezdtem el volna ki oktatni,de bele vágott.

-Jó-jó már el is fordultam.-ezzel el fordult,bár tudtam,hogy úgy is lesni fog.Gyorsan fel kaptam egy rövidnadrágot,majd a polót.

-Készen vagyok.-mondtam,miközben a melltartóm lengettem.Próbáltam ördögi mosolyomat elő venni.

-Na nem!.-nevetett fel Jus.-Az oké,hogy nincs rajtad,de még incselkedsz is?.-nevetve dölt hátra a párnán,én híretelen rá vetettem magam.Szemeink össze találkoztak.Már majdnem meg csókolt,szinte éreztem ahogy ég a vágytól,de  mielőttt bármit is tehetett volna,egy pici kis puszit nyomtam az arcára,majd le száltam róla és be másztam az én helyemre.

-Jó éjt Jus.-mondtam,majd a fejemre húztam a takarót.Pár percig nem jött semmi válasz.

-Na nem.-mondta,majd le rántotta rólam a takarót és felém hajolt.

-Jus fázok.-nevettem.Egyátalán nem fáztam.Kiványcsi vagyok mit csinál.

-Most azonnal meg csokolsz.-parancsolt rám majd el nevette magát.

-És mi van ha nem?.-kérdeztem ördögi nézés kiséretében,de válasz helyett Jus forró és szenvedélyes csokjával találtam szembe magam.Először meg lepödtem,majd teljesen át adtam magam neki.-Sze-ret-lek.-mondtam az apró kis csókok között.Erre a szünetekből egyre kevesebb lett.Jus vadul bele turt hajamba,pont ugy ahogy én az ővébe.Majd kezei szépen vánoroltak lefelé.Ahogy le ért a poló aljáig el kezdte fel felé húzni.Én bele nevettem csókunkba.

-Na mi ilyen vicces?.-kérdezte rosszfiús mosolyal.

-Az,hogy te hajthatatlan vagy!.-nevetve fel kaptam a párnát majd fejbe vágtam.

-Mert szeretlek,és mert fiúból vagyok.Tudod mikor itt fekszel melletem olyan nehéz meg állni,hogy ne mászak rád folyton,de néha néha kell.-nevetésbe törtem ki.-Túl jó vagy hozzám!.-jegyezte meg Jus.

-Nem inkább te vagy túl jó hozzám?.-kérdeztem mosolyogva.Justin szemei csak úgy ragyogtak.Tudtam,hogy mik állnak ezek a nézések mögött.

-Khmm nem tudom,hogy ki túl jó kihez,de ez a póz nem nagyon tetszik.-hallottam egy ismerős dühös,de egyben meg nyugtató hangot.

-Apa!.-hírtelen el toltam magamtól Biebset,és apa felé fordítottam a fejem.

-Nem számítottam rá,hogy így talállak titeket.Csak azért jöttem,hogy szóljak holnap 6-kor indulunk,de azt hiszem ezek után te is jösz.-Most komolyan ezt mondta?ilyen kis apróság miatt?

-Jó vicc apa.-nevettem fel,majd mikor láttam hogy nem viccel le fagyot arcomról a mosoly.-te nem viccelsz!.-jegyeztem meg dühösen.

-Hát nem.-emelte fel apa is a hangját.-És nincs vita!Nem fogom hagyni,hogy ez a kölyök folyton rád másszon.Már Pattievel is beszéltünk erről.Leg szívesebben már az elején véget vetettem volna ennek az egésznek.-Nem hiszem el,hogy pont ő mondja!Ő akiben a legjobban meg bíztam.-Nem értelek mostanába Hannah.

-Nem értesz te semmit.-tört ki belölem,már sírtam.-Hogy jösz te ahoz,hogy el vedd tőlem azt aki egy kicsit is jelent nekem?Lehet hogy az apám vagy,de 16 éves vagyok,semmi jogod hozzá,hogy ki oktass arról,hogy mi a helyes és mi nem.Főleg úgy,hogy te sem voltál külömb.-Ahogy ezeket ki mondtam apa arcán a határtalan fájdalmat éreztem.Hisz ő csak védeni akart.De ki től is?Attól aki a legnagyobb boldogságot adta nekem.-Sajnálom apa.-mondtam,majd meg fogtam apa kezét.-Nem úgy értettem,csak tudod,hogy Biebs mennyit jelent nekem.Képzeld magad a helyembe.

-Meg értelek én,de arra kérlek érts meg te is.-Apa átölelt.-Talán ez egy túl el hamarkodot kijelentés volt,hogy jösz velünk.Csak nehéz látni,hogy már nem én vagyok az egyetlen férfi az életedben.Már nem csak én vagyok aki vigyázni és szeretni akar téged.Fel nőttél.Nehéz el fogadni.....