34.rész

Tami^^  2011.04.21. 08:15

Ahogy fel keltem észre vettem,hogy Hannah nincs mellettem.Gondoltam le ment reggelizni.Fel keltem,majd le sétáltam,de meg lepetésemre már mindenki a nappaliban ült Hannah pedig sehol.

-Hannah?.-kérdeztem elég értetlenül.

-Justin.-kezdte el anya.-Gyere ülj le.-mutatott a mellette lévő helyre.Le ültem majd anya folytatta.-Tudom,hogy nagyon szereted Hannaht,de tiszteletben kell tartanod a döntését.Tudom,hogy fáj,de el kell fogadnod.-mi ről beszélünk most?

-Nem igazán értem miről beszélsz.-mondtam anyának össze ráncolt homlokkal.

-Kicsim,Hannah el ment.-Mondta Emma.Ekkor a fájdalom és a döbbenet át vette az irányítást  bennem.

-Mi???Ilyen nincs.Meg igérte.-Arcomat a kezeim közé temet.Hosszú kínos csend következet.Hihetetlen fájdalmat éreztem.Olyan mintha az életem egy részét ki tépték volna belőlem.-Hova ment?.-kérdeztem végül.

-Nem mondta meg.-mondta Jeremy.Fel álltam és szótlanul fel mentem a szobába.Mikor be értem ekkor vettem észre telefonom csipogását.Hannah írt.

Gondolom fel keltél már.Sajnálom,hogy így alakult,de tudtam hogy meg kell tennem.A szívem szakad meg,amiért ott hagytalak.De hidd el,neked is jobb lesz nélülem.Mindíg is tudtam,hogy nem vagyok én oda való,de ez a dolog rá ébreztett arra,hogy ez így nem jó.Köszönöm a sok együtt töltött időt,na meg ezt a gyönyörű szüli napot.Szeretlek,de ez persze nem azt jelenti,hogy neked örökre bánkódni kell.Sőt arra kérlek amilyen gyorsan csak lehet szerez új barátnőt,,velem ne foglalkoz.Nem érek annyit.Tudod,ez a fejezet le zárult,de egy újabb kezdődik,a te életed ben.-Mi?Nem értem.Hogy a francba írhat ilyet.Ahogy ezt az üzenetett végig olvastam éreztem ahogy a fájdalom erősebb hullámokban önt el.Gyorsan ki kerestem Hannah számát,majd tárcsáztam...persze hogy nem vette fel.Már vagy hatodjára probáltam,de mindíg ki nyomott.Le feküdtem az ágyra és a plafont bámultam.Azon gondolkodtam,vajon hol lehet.Miközbe gondolkodtam elő jött sok-sok emlék.Mikor először aludtunk együtt.Snoopyt vajon magával vitte?Nem hiszem.Ahogy az emlékek előjöttek eszembe jutott,hogy Emily biztos tudja.

-Hát persze.-ezzel elő kaptam telefonom,majd ki kerestem Em számát.Fel vette.

-Szia Justin.-szólt bele.

-Em,nem tudod,hogy hol a francba van Hannah?.-kérdeztem el keseredetten.

-Hát fel hívott,és volt is itt.De azt mondta át fog még jönni.-Ekkor a remény kis szikráját éreztem.

-Hánykor?.-kérdeztem.

-Hát most van dél.Ő pedig hármat mondot.-mondta Em.

-Értem.Mi lenne ,ha át mennék hozzád fél háromra és ott meg várnám.De neki el ne mond hogy ott leszek kérlek.

-Rendben.-mondta Em majd le tette.

 

Hannah szemszöge.

2 óra.

Amióta itt vagyok ebben a hotelben,máson se jár az agyam csak Justinon.Már nagyon sokszor hívott,de mindíg ki nyomtam.Tudtam,hogy jobb lesz ez így.Nagyon sokat sírtam azót amíóta el jöttem.Nem kellet volna ennyire bele szeretnem,hisz mindíg is tudtam,hogy egyszer vége.Ahogy így gondolkodtam,ugy éreztem majd meg folyt a fájdalom.Kicsit járkáltam még,majd el indultam,hisz már fél három.Az úton is egész végig Justinra gondoltam.Vajon látom e még,ölelheteme vagy csokólhatom. A csókjai nélkül meg halok,hisz olyan mint másnak a levegő.Meg halok nélküle,de mikor ott van természetesnek veszem.Mikor oda értem láttam,hogy a házzal szemben a járdán egy zürke kocsi parkol.Pont mint Justiné.Mi?Nem jutthat mindenről ő az eszembe.Be csengettem,majd Emily nyitott ajtót.

-Gyre be csajszi.-mondta,majd én lassan be lépkedtem.-Mennyünk fel a szobába.-Én csak bolintottam,majd el indultunk fel felé.Ahogy a szobába be értünk hatalmas és hihetetlen meg lepetés várt.Justin volt az.

-Te mit keresel itt?.-kérdeztem.Ahogy rám pillantott a fájdalom belém hasított.Szemei mindent el árultak.Tudtam,hogy nagyon fáj neki ez az egész.

-Téged.-mondta.