22.rész

Tami^^  2011.04.14. 15:59

-Na jó min gondolkozol?.-kérdezte Chazz

-Azon,hogy ti lementek a vendég szobába,aludjatok ott én pedig munkához látok.-ezzel már indultam is az íróasztal felé.Ki vettem egy papírt és egy ceruzát.

-És min akkarsz te ennyire dolgozni?.-Kérdezte Rayan elég értetlenül.

-Egy dalon...mi máson?.-kérdeztem egy enyhe mosolyal a számon.Ebben a mosolyban nem a boldogság,hanem a keserű remény lakozott.Hisz a remény egy nagyon gonosz dolog.Mindíg ott motoszkál benned.Mindíg elő bukkana, még akkor is mikor már teljesen reménytelena dolog.A remény ott van.Még akkor is.

-Értem,akkor gyere Chazz haggyuk a művész urat dolgozni,mi tegyük ki a vendégeket.-egyet kacsintott rám, majd el mentek.Én gyorsan elő kaptam fekete gitárom és már neki is keztem.Mi legyen a címe?Már ennél el akadtam.Mit is akarok én tulajdon képpen megfogalmazni?Hát egyszerű,azt hogy mennyire szeretem,és hogy soha nem akarom elengedni.Never let you go!.-

-Igen ez az!-kiáltottam fel.Tudtam hogy ez lesz a tökéletes cím.Lassan írásnak keztem.A szöveg igen gyorsan kész lett,már a dallamon dolgozgattam.Annyira bele merültem a munkába,hogy észre se vettem hogy a reggel eljött.Nagyon fáradt voltam,de nem akartam el aludni,hizs minél hamarabb készvan annál jobb.Már majdnem el aludtam a lap felet,mikor a telefonom csörrent meg.Nagy nehezen elő halásztam majd bele szóltam.

-Igen tessék.

-Szia Justin.-Selena volt az.Valyon mit akar?

-Mit akkarsz?.-nem votam túl jó hangulatban.

-Hát igazából Scootter már tud a dologról.Holnap lenne egy meg beszélés.Anyu és Scoot arra gondoltak,hogy énekelhetnénk egy közös számot.-újságolta Selena nagyon boldogan.Hát mit ne mondjak nekem annyira nem tetszett a dolog.

-És nekem miért az utolsó percben szól mindenki?.-nem tetszett a dolog,hogy Scootter a menedzserem és nem ő szólt.Az ilyet vele szokás meg beszélni,nem?

-Nem tudom,nekem anya mondta,hogy szóljak.-Hát ez remek.

-Aha.Na mind egy.Majd meg beszélem Scoottal a dolgot és meg látjuk.Nekem most amúgy is dolgom van.Szóval ha nem haragszól le tenném.-igazából le se szartam,hogy haragszike vagy nem.Ha tetszik neki ha nem le teszem.

-Semmi gond,meg értem elég korán van.Biztos Hannah-val akarsz lenni.-Mondta a Hannah szót ki emelve.Ennél a mondatnál a szívem szakadt meg.Hannah.Bár mondhatnám azt,hogy igen vele akarok.De nem.Sajnos nem mondhatom,hisz saját magamnak nem fogok hazudni.De Selenának mit mondjak?Végül is  nagyon jóban voltunk régen.Talán jól jönne,egy lelki támasz.Végül is a szerelem múlandó,de a barátság örök....Na jó mit is beszélek,de hogy múlandó.Soha nem tudnám el felejteni Hannaht.Azt a lányt,akarom mondani nőt aki mellet férfi lettem.Ő tanítota meg hogy hogy is kell igazán szeretni.Meg mutatta nekem,hogy mi is az a szerelem.És ezt köszönöm neki.A csókokat,öleléseket,örömöt,bánatott azt az estét.Mindent köszönök Hannah.-Hahó itt vagy?-kérdezte Selena ezzel ki szökkentve gondolkozásomból.

-Mi??Ja igen itt vagyok.És nem sajnos szakítottunk Hannah-val.Vagy is nem tudom.-tudtam,hogy el kell neki mondanom,hisz régen ő volt aki mindíg mellettem volt.

-Nem tudod?.-hát igaza van az ilyet azért szokás tudni.

-Az a baj,hogy tegnap történt a szakítás úgy mond.Véletlenül meg ütöttem,nem őt akartam de így történt.De a lényeg,hogy én még hiszek benne,hogy ki békülünk és ott folytatjuk ahol abba hagytuk.-A hiszek szó helyére a reménykedek sokkal meg felelőbb lenne.Mert még én se hiszem igazán,csak reménykedek.

-Ja,hát sok sikert én szurkolok nektek.-Selena hangja kedves és tényleg megértő volt.Na jó ez ugyan az a csaj aki le kapot?Mi lett vele?

-Köszönöm.most le teszem szia.-mondtam egy enyhe mosolyal,habár minek?hisz úgyse látja.

-Szia.-mondta ő is,majd mint kettem le tettük.

Pár nappal később.:

 

A napok nagyon lassan teltek.Legalább is számomra biztosan.Ezalatt a pár nap latt pontosan 4 teljesen meg írtam a számot és már fel is vettük.Meg kaptam a cd-t amin rajta van.Elég sokat halgatom,hisz ez tudom,hogy tényleg rólunk szól.Elég sokat gondolok Hannah-ra.Hogy le kössem magam,egyre többet járok sétálni.Ilyenkor mindíg nézem a szerelmes párokat,ahogy kézen fogva járkálnak.Ez alól a mai nap sem volt kivétel.Remek nap van goltam ma is el megyek sétálni.Abba a parbak,ahol Hannah-val voltam az előtt mi előtt a családját meg ismertem.A családjáról jut eszembe.Emma,Nessa és Jeremy nálunk maradtak.Engem nem zavartak anyával meg annyira jóba lettek,hogy anya még ha akarom se rakja ki őket szóval ő itt maradtak.Fel vettem egy pulcsit és már mentem is le a lépcsőn.

-Anya el mentem sétálni.-ezzel már ki is rohanta az ajtón,meg se vártam anya válaszát.Minek várjak,hisz ha el enged ha nem akkor is el megyek,szóval tök mindegy.Fel húztam fejemre a kapusznit,hogy ne ismerjenek fel.Pont az volt rajtam,amiben meg ismertem Hannah-t.

 

Hannah szemszöge.:

Mivel Emily el ment az anyukájával Jennával valmi vásárlásra így egyedül maradtam.Már négy napja nem hallottam semmi különöset Justinról,csak annyit amennyit a pletyka lapok,oldalak írnak.Állítólag együtt van Selenával.Nem tartott sokáig  a bánkodása,de jobb is így.Ők tényleg egymásnak valók már mint mind kettő tehetséges és ugyan az a szakmályuk.Rajongók milliói szeretik őket.Kell ennél több közös?Nem hiszem.Na jó inkább ki megyek a parkba sétálni,mint hogy itt idegeskedjek miattuk.Magammal vittem a telefonom,és a fülhallgatóm is.Be raktam a mostani nagy kedvencemet nem meg lepő ,hogy Justin.Még pedig legújabb száma a Never let you go.Nagyon szép szám,biztos Sel-nek írta.Ahogy be értem a parkba,egy srácot vettem észre.Nagyon ismerős vol,de az arcát nem láttam.Sokáig gondolkoztam,mire rá jöttem.Hát persze ki más lehetne,hisz ugyan az van rajta mint mikor meg ismertük.Justin.Oda mennyek hozzá?Végül is túl van rajtam,igaz hogy én nem.De mind egy biztos nem küldene el a fracba.Vagy még is?El hataároztam,hogy oda megyek.Lassan lépkedtem,már majdnem le szólitottam,mikor úgy éreztem még se.Ekkor gyorsan el kaptam tekintetem,de hiába.Észre vett.

-Hannah?.-kérdezte meg lepődve.

-Igen.szia.-köszöntem neki egy enyhe mosolyal.

-Szia.-az ő arcán is épp olyan mosoly lakozott.Ezek a mosolyok nem a boldogságé,hanem a viszont látás mosolya voltak.Igazából én személy szerint boldog is voltam,de azért furcsa volt újra látni,hisz azt hittem soha többet nem látom majd csak neten vagy újságokban.