2.rész

Tami^^  2011.03.28. 13:58

-Szia anya!.-nagyon örültem

-Szia kicsim.-hallottam a hangjából hogy ő is épp annyira örül nekem mint én neki:)

-Sajnálom hogy ilyen későn hívlak csak hát...

-Te bármikor hívhatsz.Akár éjel is.Ha valami baj van vagy csak hiányzunk nyugodtan hívhatsz..-Ez nagyon jól eset.

-Köszönöm.Kár hogy le maradtatok a karneválról.

-Igen én is sajnálom....

Így beszélgettünk anyukámmal egy idejig...majd el álmosodtam...

-Anya le teszem nagyon álmos vagyok.-kicst szomorú voltam hogy ezt kellet mondanom

-Rendben kicsim.Nagyon szeretlek.Legyen szép álmod.

-Köszönöm.Neked is és én is nagyon nagyon szeretlek.

 

El mentem le fürödni aztán neki áltam vacsizni .De előtte Snoopynak a kis kutyámnak  adtam enni.Már a telefonomat lestem.Alig vártam hogy Justin hívjon.Majd a csoda nem történt meg.El mentem le feküdni.És egy picit fájt de abban bíztam hogy majd holnap...ha pedig akkor sem...hát szép álom volt.Le feküdtem az ágyba sokáig forgolódtam Justinon járt az agyam.Majd éreztem hogy lassan el nyom a sötétség.Először harcoltam vele.Nem tudom miért.De szépen lassan meg adtam magam.

 

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.Nem igazán vártam hogy valaki reggel hyvni fog de mind egy.Elég komás álapotba vettem fel .:

-Igen tessék.-mondtaam nem túl jó kedvel.

-Szia Hannah.-mondta egy kellemes hang.

-Justin???.-kérdeztem meg lepödve.

-Igen.-nevettet.-miért ilyen meglepő???

-Hát tegnap nem hívtál így...

-Arra gondoltál nem is foglak...ugye???

-Igen...be vallom arra gondoltam.-bünösnek éreztem magam

-Azért nem hívtalak mert gondoltam már fáradt vagy így hagylak pihenni.-hál istennek nem dühösen hanem kellemes meg nyugtató hangon mondta.

-Sajnálom hogy kételkedtem.-igen volt miért bocsánatott kérnem.

-Hát talán nem harakszom meg ha ma el jösz vele ebédelni.-mondta olyan roszfiús kis hangon.

-Hát egye-fene.-mondtam nevetve.-Amúgy mennyi az idő???

-Hát 11.És 12-re foglaltam asztalt..-mi ???úr isten!Ennyi idő alat mit kezjek a komás fejemmel???

-Miért az utolsó pillanatban hívsz???

-Hát nem akartalak felkelteni.Na figyelj 11:55 körül legyél a Heri's előtt.okés??

-oké.De leteszem mert még egy csomó dolgom van.

-Rendben.Várlak.És Hann...

-Igen??

-Hiányzol.-ettől a szótol el tudtam volna olvadni.

-Te is.puszilak

-Én meg csókolak.-monda roszfiúsan.Nevetve letettem.

Ki választottam egy csőnadrágot,egy fehér színü fekete mintás felsőt és egy melényt.Az egészet egy magas sarkúval próbáltam fel dobni.A hajammal nem sok mindent kezdtem.Egyszerüen hátra fel fogtam a fufrumat.Sminkelni se nagyon sminkeltem.egy kicsi alapozót vittem fel az arcomra,szem ceruzával ki húztam a szemem majd egy enyhe színü szájfényt tettem a számra és készen is áltam az indulásra.El köszöntem a kis kutyámtól,szegényke elég szomorú volt,de nem vihettem magammal.El indultam.El indultam ahoz akivel minden másodpercet egy csoda ként élek meg.Ahoz aki el varázsolt alig egy óra alat.És ez a varázslat elég is volt hogy bele esek.Mikor oda értem Justin ott várt a kocsijának támaszkodva én pedig el kezdtem szaladni felé.Bele ugrottam a nyakába ő pedig magá hoz húzot ahogy csak tudod és meg pörgetett.

-Szia kicsim.-mondta olyan aranyos mosolyal.Áááá ettőlt a mosolytól úgy éreztem magam mint a fagyi a sütöben.Valaki moson fel mert mindjárt szét folyok...xD

-Szia.-nyögtem ki végre enyhe mosolyal.

-Valami baj van???.-kérdezte aggódva.

-Nem csak....örülök neked.-mondtam mosolyogva

-Én is neked.-mondta és el kezdte a nyakamat apró forró csókokal bombázni én pedig úgy éreztem ha nem fogana biztos el esnék.

-Mennyünk be.-mondtam de már meg is bántam

.Okés.-Justin meg fogta a kezem és be invitált az éterembe.

A pincérek egyből fel ismerték Justint.Egy piros inges pincér jött oda hozzánk.Szerintem kb velünk egy időslehet valószínüleg nyári munkán van.

-Mr.Bieber már vártuk.-mondta mosolyogva.Majd egy ablak melleti asztalra muatatot.-Helyezék kényelembe magukat..-Justinal le ültünk.-Tessék az étlap.Ha sikerült választaniuk csak szóljanak.

-Ez ilyesztő.-mondtam nevetve Jus-nak.

-Ilyesztő??.-kérdezte meg lepődve.-ezt hogy érted??

-Hát hogy ennyire körül ugrálna.

-Ja...hát meg lehet szokni..De néha nagyon idegesítő tud lenni.-és láttam az arcán hogy ő már ezt lazán veszi.Már mint szeretne egy átlagos srác lenni de nem tud így hát meg kellet tanulni együtt élni vele.Aztán egyik őnk se szólt ő is és én is az étlapot néztuk.

-Azt hiszem én tudom mit kérek.-mondtam

-Igen???én nem .-mondta nevetve.-Eszek azt amit  te.-mosolygot.

-Hátt akkor pizza lesz a mai ebéded.

-Oké..-majd intete a pincérenek.Le diktálta neki majd kettesben maradtunk végre.

-Amúgy neked mi tetszik bennem???Már mintn egy tök átlagos  kis csaj vagyok...Te meg egy világ sztár.-elnevettem magam.de éreztem hogy közbe el pirultam.

-Hát igazáből imádom a hajad,a szemed és meg örülök a tested ért.Szívesen fel fedezném.-kacsintot.És én írtó zavarba jöttem.-Mi az valami rosszat mondtam?.-és láttam az arcán hogy büntudatot érez azért amit mondot.

-Nem én csak...Meg rémít ez az érzés.Ilyet még nem éreztem senki iránt.-Mondtam kicsit félénk és suttogó hangon.Justin éppen meg akart szólalni mikor jött  a pincér és ki hozta az ételekt és italokat.Justin csöndbe maradt és én nem tudtam mit mondjak.Elég furcsa helyzet volt.Mikor mindketten meg ettük Jus intet a pincérnek.

-Fizetnék.-mondta komoly hanngon.Ki fizette majd el indultunk ki felé.A kocsi előtt Justinra néztem.

-Akkor most én megyek.-mondta szomorú hangon a könnyeimel küzködve.Hisz mit is tehetnék mikor nem reagált semmit arra amit mondta és úgy éreztem itt vége.

-Ne meny.-mondta és közel húzott magához.Annyira közel húzott hogy egy résnyi hely semi volt köztünk.A számon éreztem a leheletét,majd a vörös forró ajkai lassan az enyémhez értek és én átadtam magam neki.Átadtam magam egy olyan szenvedélynek ami ellen nem lehet mit tenni.